Szabadsugárnak nevezzük az olyan áramlást, amely valamely résen, nyíláson
keresztül a nyugvó térbe fúj be. A sugarat környező tér méretéhez képest a
sugár térfogata elhanyagolható méretű.
A szabadsugár sajátosságait az ipar számos területén használják (pl.
szellőzéstechnika, hűtés, sugárhajtású gépek, stb.).
A mérés célja egy levegő/levegő szabadsugár jellemzőinek vizsgálata.
A szabadsugarat a mérőkocsiba szerelt ventilátor állítja elő. A sugár
alakját a kifúvás közelében alapvetően a kifúvó elem kilépő keresztmetszete
(kör, négyzet, téglalap) határozza meg. A kilépő keresztmetszet egyenletes
sebesség-eloszlását a kilépő keresztmetszet megelőző szakaszába épített
egyenirányításra szolgáló rácsok, sziták biztosítják. Ezen a szakaszon
helyeztünk el két nyomáskivezetést, amellyel a kifúvó átlagsebességhez
kapcsolható referencia nyomáskülönbség mérhető. A sebesség változtatását a
ventilátor szívóoldali fojtásával érhetjük el.
2.1. Szabadsugár jellemzőinek
összefoglalása
A szabadsugár a környezetéből nyugvó levegőrészeket ragad magával, ennek
következtében a sugár keresztmetszete, a sebesség-eloszlás, a szabadsugár által
szállított térfogatáram változik. A mérés célja ezen jellemzők vizsgálata.
Mérések és elméleti megfontolások alapján a sugár szerkezete a
sebességmegoszlás szempontjából két részre osztható (ld. a következő 1. ábra jelöléseit). A ún. magtávolságig a
tengelyben – a szabadsugár magjában – a sebesség jó
közelítéssel változatlan, a kiáramlási keresztmetszetben érvényes sebességgel
megegyezik. A mag mérete pl. hengeres sugárnál a szakirodalom alapján . A szabadsugár rész az ún.
lassuló szakasz, ahol , de a sebességmegoszlás, a szabadsugár különböző z
távolságban mért sebességprofiljai hasonlók. A sugár szélét a zérus sebességre
csökkenő nyíróréteg határolja.
A sugár további jellemzőit az impulzustétel alkalmazásával vizsgálhatjuk,
néhány egyszerűsítő elhanyagolással:
a.) a
sugár nyugvó térbe áramlik,
b.) a
súrlódás és térerő hatását elhanyagoljuk,
c.) a
kezdeti kifúvási
sebességet időben állandónak tekintjük,
d.) nem
vesszük figyelembe, hogy a sugárhoz történő hozzákeveredés folytán (nyírórétegben
görbültek az áramvonalak) a sugárban a nyomás kissé eltérő lehet a p0 környezeti
nyomáshoz képest.
1. ábra Szabadsugár sebesség-eloszlása
A mérési tapasztalatok azt mutatják, hogy ez utóbbi hatás (a görbült
áramvonalakból adódó nyomásnövekedés) igen csekély (a kilépő dinamikus nyomás
1%-ánál kisebb). Így ebből a nyomástöbbletből származó erő elhagyható, azaz , ahol A[] a sugarat magába foglaló tetszőleges tér felülete
(ellenőrző felület). Az impulzus tételre így közelítést kapjuk. Adott z
helyen a sugárra merőleges sugárkeresztmetszetre =áll. érvényes, mivel a sugarat magában foglaló zárt felület
a sugár tengelyével párhuzamos alkotókkal határolt felületre a szimmetriát
kihasználva: =0.
A sugárra merőleges tetszőleges síkban és természetesen a kilépési
keresztmetszetre is igaz, hogy
.
(1)
Hozzuk dimenziótlan formába a fenti integrált! A dimenziótlanításhoz
használjuk az alábbiakat.
Kör keresztmetszetű hengeres
szabadsugár esetén:
Adott sebességprofil maximális sebessége:
A maximális sebesség feléhez (50%-ához)
tartozó sugár a sebességprofil alapján meghatározható:
Ezzel a fenti integrál
dimenziótlan alakja:
(2)
Négyzetes (a×b) kiáramlási
keresztmetszet esetén:
Adott sebességprofil maximális sebessége:
A maximális sebesség feléhez (50%-ához)
tartozó x, y távolság a sebességprofilok alapján
meghatározhatók: ,
Ezzel a fenti integrál
dimenziótlan alakja:
(3)
A sebességprofilok a szabadsugár lassuló szakaszán z-től függetlenül hasonlóak, azaz dimenziótlanítva az integrál
értéke közel állandó. A lassuló szakasz tengelybeli sebessége, az (1)
figyelembevételével kifejezve:
Kör keresztmetszetű hengeres
szabadsugár esetén:
(4)
Négyzetes (a×b) kiáramlási
keresztmetszet esetén:
(5)
Természetesen a sugár szélesedésére jellemző ill. , értékei a „z” koordináta függvényében méréssel
határozhatók meg.
Adott „z” magasságban térfogatáram dimenziótlanított alakja:
Kör keresztmetszetű hengeres
szabadsugár esetén:
(6)
Négyzetes (a×b) kiáramlási
keresztmetszet esetén:
(7)
A fenti kifejezés
kiszámítása numerikus integrálással hajthatók végre, azaz a mérési pontokban
mért értékekkel, mint a folytonos sebességprofilt közelítő értékekből számolt
mennyiségekkel határozzuk meg.
A szabadsugár sebességprofil méréseket egy kiválasztott kifúvó
keresztmetszetnél, és 10 különböző, alább meghatározott „z” magasságban kell elvégezni.
3.1. A kifúvó keresztmetszet
kiválasztása és felszerelése a mérőkocsira.
3.2. A vizsgálni kívánt mérési
magasságok kiválasztása. A kifúvási keresztmetszet, vagyis a z=0 szint mellett a mérőállványon
beállítható legmagasabb mérési magasságot figyelembevéve a kifúvástól számítva
a kifúvás d átmérője által
meghatározott
z=0, 1d, 2.5d, 5d, 5.5d, 6d, 7d, 8d,
9d, 10d
távolságokban érdemes felvenni a vizsgálni kívánt
mérési keresztmetszeteket, amelyekben egy átmérő mentén a sebességprofilt
mérjük. Ezek közül minimum 7 keresztmetszetben kell elvégezni a mérést.
3.3. A nyomásmérő műszert annak
bekapcsolása után a mérőkocsihoz tartozó gumicsövek segítségével a
segédállványon található Prandtl-csőhöz kell csatlakoztatni. Ha Betz-rendszerű manométert
használunk, akkor ezt a műveletet járó ventilátornál, a Prandtl-csövet
áramlásba helyezve, a csövek óvatos ráközelítésével kell elvégezni, hogy a
fordított bekötést a Betz-manométer kitérésének negatív értékek irányába
történő elmozdulása révén észlelni lehessen.
3.4. Az adott keresztmetszetben a
sebességprofil mérés a v(r) felvételéből áll z=áll. mellett. Ehhez a pozícionáló állványon kell az arra
rögzített Prandtl-csövet a kívánt r
sugárra mozgatni. A szabadsugár sebességprofil mérését a szabadsugár egyik
szélétől a tengelyen át a másik széléig mozgatott Prandtl-csővel kell elvégezni
úgy, hogy az adott z magasságban
azonos r osztásközt kell alkalmazni.
Az alsó tartományban, a kifúváshoz közel 5mm-ként, z mentén távolodva 5-10-15-20 mm-ként kell felvenni a mérési
pontokat, tehát a szabadsugár szélesedésével lehet ritkítani a mérési pontokat.
Ügyelni kell a pozicionáló állvány beállítására, annak kezdeti nulla (tengelybeli)
pozícióját rögzítve, a magasság szerint mozgatva a szabadsugár geometriai tengelyében
maradjon!
Az egész állványzat mozgatásakor biztosítani kell,
hogy minden mérési szinten tudjuk, hogy hol található a sugár tengelye az
eredeti kiáramlási keresztmetszet tengelyéhez képest, ez ugyanis változhat
felfelé haladva.
Amint
egy mérési pontra beálltunk, meg kell várni, hogy a használt nyomásmérő műszer,
a digitális nyomásmérő vagy a Betz-manométer beálljon, viszonylag állandó
értéket mutasson (egy kis ingadozás többnyire megmarad, mivel a nagyon pontos
műszer az áramlás kis változásait is képes követni). A leolvasott érték a Prandtl-cső
működési elvének megfelelően a pontbeli dinamikus nyomás értékét fogja mutatni,
melyből az áramlási sebesség számítható.
Minden
mérési keresztmetszetben a pozícionáló állványt a geometriai tengelybe (r=0) mozgatva beállítjuk, és a
szabadsugár sebességprofilját a sugár szélétől –széléig, vagyis az elsőtől az utolsó
mért pozitív sebesség értékig kimérjük. Figyelem! Nem elegendő csak a sugár
egyik felét vizsgálni, mivel előfordulhat, hogy a sugár felfelé haladva pl.
eltérül, aszimmetrikussá válik!
4. Kiértékelés, a jegyzőkönyv elkészítése
A mérési jegyzőkönyvet a tanszéki honlapon található „jegyzőkönyv
követelmények” dokumentum tartalmának figyelembe vételével kell elkészíteni, az
alábbi eredmények ismertetésével.
4.1. A leolvasott nyomásértékek megadása
táblázatos formában. Célszerű magasságonként egy táblázatot készíteni, mely
tartalmazza r függvényében a
leolvasott nyomásértéket, annak Pa-ban kifejezett megfelelőjét, az abból
számított sebességet, és a térfogatáram számítás későbbiekben ismertetett
menetéhez szükséges mennyiségeket.
4.2. Ábrázolandó diagramok: az
ábrák valamilyen alkalmas számítógépes szoftver segítségével készítendőek
(ügyelve a megfelelő diagram típus kiválasztására – ez az MS-Excel esetében „xy
chart”). Ügyeljünk a tengelyek elnevezésére és skálázására, valamint az
ábrázolt mennyiségek mértékegységének megadására.
a) A mért sebességprofilok felrajzolása egy közös grafikonban: v(z,r),
azaz v=f(z,r).
b) A magtávolságon túl, a lassuló szakaszban mért
sebességprofilok egy másik külön, közös diagramban való ábrázolása. v(z,r),
azaz v=f(z,r); csak z>zm
profilokra.
c) A magméret meghatározásához a mért profilok
maximális sebesség értékeinek ábrázolása a z
függvényében: vmax(z),
azaz vmax=f(z)
A magméret meghatározása: grafikonban, a z magasság függvényében rögzíteni kell
az egyes szinteken leolvasott maximális sebességértékeket. A kapott pontokra
görbét illesztve, majd ezt a görbét a v0
kezdeti legnagyobb sebesség 95 %-ánál meghúzott egyenessel elmetszve és a
metszéspontot a magasságot ábrázoló x tengelyre
vetítve megkapjuk a zm magméretet.
d) Dimenziótlan sebességprofilok egy, közös
diagramban csak z>zm profilokra.
v’(z,r’), azaz v’=f(z,r’),
ahol a dimenziótlanított v’ és r’
értékek az alábbiak:
ill.
Tehát a dimenziótlan sebességprofil:
A magtávolságon túli dimenziótlanított
sebességprofilok megfelelően elvégzett mérés esetén jó közelítéssel egybeesnek,
azon kívül, hogy mindegyiknek át kell haladnia a dimenziótlan grafikon
(r’=0 ;
v’=1), és (r’=1 ; v’=0.5)
pontjain. Lásd a következő vázlatot.
e) Minden mérési keresztmetszetre ki kell
számítani a szabadsugár által szállított qV
térfogatáramot, majd azt a z függvényében ábrázolni: qV=f(z). Ezzel szemléltetjük, hogy a
szabadsugár a környezetéből levegőt ragad magával. A térfogatáram számításhoz
célszerű a következőkben ismertetett egyszerűsítő eljárást alkalmazni.
Az
adott mérési magasságon a sugár keresztmetszetét felosztjuk a mérési pontoknak
legmegfelelőbb felület elemekre, és minden felület elem keresztmetszetét (DAi) a hozzá tarozó mért sebességgel szorozva
megkapunk egy rész-térfogatáramot (qVi). Az adott mérési szint összes
mért sebességéhez tartozó ilyen rész-térfogatáramot összegezve kapjuk meg az
adott mérési szint teljes térfogatáramát (qV).
A kör keresztmetszetű kifúvó és egy síkban mért sebességértékek esetében a
legcélszerűbb a felületet úgy felosztani, hogy minden mért sebességértékhez egy
félgyűrű tartozik (kivéve a középen mért értéket, melyhez egy a középső körterület).
A félgyűrű vastagsága megegyezik az adott mérési magasságban érvényes mérési
pontok közötti lépésközzel (5, 10, 15 vagy
A
térfogatáram számításhoz használt Ai felület elemek területét és a
kapott qVi rész-térfogatáramokat a jegyzőkönyv elején található
táblázatban fel kell tüntetni.
A
mérési magasságokra számított qV
teljes térfogatáramot a magasság függvényében grafikonban kell ábrázolni, a
számított adatpontokat NEM összekötve. A szállított térfogatáram jó
közelítéssel lineárisan nő a z
távolság függvényében, így a kiáramlási keresztmetszet q0 térfogatáramából induló lineáris trendvonalat
illeszthetünk az adatpontokra. Célszerű egy olyan dimenziótlan térfogatáram
diagramot is készíteni, melyben a q0
térfogatárammal dimenziótlanított értékeket: q’=qV/q0
dimenziótlan térfogatáramot ábrázoljuk a z
távolság függvényében, mert ekkor azonnal látszik, hogy hányszorosára nő a
szabadsugárban szállított levegő térfogatáram a kezdetihez képest
4.6. Hibaszámítás készítése a
mérésvezető oktató által meghatározott mennyiségre a tanszéki honlap található
hibaszámítási segédlet alapján.
A sebességprofil „k”-ik mérési pontjához tartozó sebesség, abszolút ill.
relatív hiba:
Ahol az Xi mért
mennyiségek és a hozzájuk kapcsolódó mérési hibák:
X1=p0, dp0=100 Pa
X2=T0,
dT0= 1K
X3=Dh, dDh=
vagy az EMB-001 nyomásmérő műszert használunk
X4=pdin, dpdin=2Pa.
Egy sebességprofil minden pontjára ki kell számítani a relatív hiba értékét,
és az így kapott hibagörbét kell ábrázolni külön diagramban, amely diagram
tartalmazza az adott sebességprofilt is!
-A mérőberendezés bekapcsolása előtt, illetve általában a
mérőberendezés üzeme során mindig meg kell győződni a balesetmentes használat
feltételeinek teljesüléséről. A bekapcsolásról, illetve a mérés közben
végrehajtott változtatásokról a berendezés környezetében dolgozókat
figyelmeztetni kell.
- Minden mérési alkalommal a légköri nyomás és
teremhőmérséklet feljegyzéséről!
- A felhasznált mérőműszerekről leolvasott értékek
mértékegységének és a rájuk vonatkozó egyéb tényezők (Például a ferdecsöves
mikromanométer mérőszál ferdítési tényezője.) feljegyezéséről.
- A felhasznált mérőműszerek típusának, gyártási számának
és a benne lévő mérőfolyadék sűrűségének feljegyezéséről!
- A mérőműszerről leolvasott mennyiségek és a további
számításoknál felhasznált mennyiségek mértékegységének egyeztetéséről.
- Az "U-csöves" nyomásmérő elvén működő
mikromanométerek csak megfelelően vízszintezve használhatók.
- Ha nem digitális nyomásmérő kézi-műszert alkalmazunk,
akkor a nyomásmérő bekötésénél figyelmesen kell eljárni a csatlakozók
"+" illetve "-" ágának és a méréshatár kiválasztásánál.
Általában mindegyik manométer típusnál, de kiemelten a ferdecsöves
manométernél, figyelni kell arra, hogy a nyomásmérő csatlakozó csonkjaira a
gumicsövet óvatosan, "ráközelítve", a mérőfolyadék szál viselkedését
figyelemmel kísérve kell felhelyezni. Ha a bekötőcsövek tömör rögzítése előtt a
mérőfolyadék szál kitérése megközelíti a maximális kitérést, akkor (ha lehet)
méréshatárt kell változtatni a műszeren. Ha ez nem segít, akkor nagyobb
nyomások mérésére alkalmas műszert kell választani a méréshez. Ellenkező
esetben a mérőfolyadék egy része a bekötőcsőbe áramlik meghamisítva, esetleg
teljesen lehetetlenné téve a mérést.
- A nyomásközlő gumi, vagy szilikon csöveket mérés előtt,
esetleg közben is célszerű ellenőrizni, nehogy repedés, szakadás legyen rajtuk,
mert lyukas mérőcső esetén az összes addigi mérési eredmény kárba vész. Az
ellenőrzést szemrevételezéssel, vagy nyomástartási próbával végezhetjük el.
Kritikus pontok a műszerekre ill. a nyomáskivezetésekre történő
csatlakoztatás helyei.
Lajos Tamás: Az áramlástan alapjai, Műegyetemi Kiadó, Budapest 2004
egyéb segédletek megtalálhatók: www.ara.bme.hu / oktatás / labor oldalon.