A légvezeték rendszerek igen széles körben használatosak. Ahol a természetes szellőzés nem ad elegendő friss levegő utánpótlást, ott szükséges a mesterséges szellőztetés. Irodaházakban, lakótömbökben, szállodákban, kollégiumokban stb. a megfelelő szellőzést csak mesterséges szellőzéssel, esetleg klímatizálással lehet csak elérni.
Gazdaságossági, környezetvédelmi, műszaki és egyéb szempontok alapján célszerű egy működtető ventilátorra több elszívási, vagy befúvási helyet telepíteni. Sok esetben 20-50, de akár száz betáplálási, vagy elvételi hely is kialakítható. A helyiségek adott friss levegő igényét csak megfelelő csővezetékrendszer és az abba beépített szabályzók segítségével lehet biztosítani. A szabályzók legtöbb esetben az áramlás útjában elhelyezett szabályozható áramlási ellenállással rendelkező fojtások.
A beépített szabályzók lehetőséget teremtenek egyes ágak kiiktatására, a
tervezett térfogatáram érték beállítására, módosítására stb.
A jelen feladatunkban a felhasználó által tetszés szerint változtatható szabályzókat, hengeres csőbe építhető pillangószelepeket vizsgálunk. A pillangószelep kívülről általában kézzel, vagy szabályzó motorral mozgatható szeleptányérral rendelkezik, így a nyitás/zárás során az eredeti áramlási keresztmetszetet és ezáltal az adott csővezeték ág áramlási veszteségét változtathatjuk, mellyel a kívánt térfogatáram beállítható. A szeleptányér egy adott helyzetben (szögállásban) rögzíthető. Vannak olyan típusok, amelyek teljesen el tudják zárni az áramlási keresztmetszetet, vannak olyanok, amelyek nem (pl. perforált szeleptányér esetében).
Fontos szempont, hogy a pillangószelep milyen érzékenyen képes szabályozni a csőben kialakuló térfogatáramot. Általában a teljes zárás környezetében nagyon kis elfordításra nagyon sokat változik a térfogatáram, a teljesen nyitott helyzetben pedig kis elfordítás szinte semmit nem változtat a térfogatáramon. (A vízcsaphoz hasonlóan viselkedik.)
1. ábra: Pillangószelep sematikus ábrája |
Az 1. ábra egy pillangószelep sematikus ábráját mutatja. A csövön kívüli karral szabályozható a csőben lévő körlap alakú szelep. (jelen állapotban teljesen nyitva)
A méréshez többféle alakú pillangószelepet készítettünk. A feladat ezeknek a szelepeknek a karakterisztikájának felvétele, vagyis a veszteségtényezőnek a zárási szög függvényében történő meghatározása.
Mi a pillangószelep karakterisztikája?
A pillangószelep tányért a hozzá rögzített szár elfordításával pl. a
teljesen nyitott állapothoz képest adott "b" szöggel elfordítva a szelep veszteségtényezője
() megváltozik.
Többféle karakterisztika is használatos a szelepek és csapok jellemzésére. Használatuk
attól függ, hogy vizes vagy levegős, nagyobb vagy kisebb nyomású-e a rendszer.
Mi az egyik legáltalánosabban használható karakterisztikát mérjük meg. Karakterisztikának
a szelep veszteségtényezőjének () változását nevezzük a zárási szög (b) függvényében. Ennek előnye
az egyéb típusú karakterisztikákkal szemben, hogy dimenziótlan jellemzőket
tartalmaz, és így a közegtől, közeg sebességétől és az átmérőtől széles határok
között közelítően független.
A szelepekre egyéb jellemzőket is szokás megadni pl. a szög függvényében
adott (pl. 100) Pa nyomáskülönbség hatására mekkora térfogatáramot enged át.
Vagy ennek a fordítottja is: pl. adott térfogatáram áteresztésekor mekkora
nyomásesés következik be.
Általában, ha a =(b) kapcsolatot ismerjük, akkor a legtöbb esetben a
többi karakterisztika is számítható. A b szög
a pillangószelep nyitott állapotában zérus, a pillangószelep mozgató szára
párhuzamos a csőtengellyel.
A mérés során többféle alakú pillangószelep tányér karakterisztikáját
mérjük meg: ezek az alábbi ábrán látható kör és ellipszis alakú tányérral
rendelkeznek. Továbbá vizsgálható különböző kialakítású kör alakú, perforált pillangószelepek
veszteségtényezője is.
A mérés fő célja a különböző pillangószelepek karakterisztikájának
a kimérése.
Az elemeket az alábbi ábrán lévő berendezésben tudjuk mérni.
1 ábra: Kalibráló berendezés
2 ábra: Pillangószelep veszteségtényező mérőszakasz
A működtető ventilátor (1) szívó oldalára felszerelt mérőcső elején egy beszívóelemet (5) találunk. Ez szolgál a berendezésen átáramló levegő térfogatáramának mérésére. A mérés során a beszívóelemet kalibrálni kell (1. ábra), amelynek menetét egy későbbi fejezet írja le. (A ventilátorhoz vezető csövön található lukat ne ragaszuk le, mivel az teljes elzárás ellen védi a rendszert!)
A beszívóelem a pillangószelepet tartalmazó csőhöz (4) csatlakozik. A beszívóelem után, ezen a csövön a pillangószelep előtt található egy statikus nyomáskivezetés („A” pont). A pillangószelep másik oldalára a mérőszakaszt (3) kell kapcsolni, amelyen több nyomásmérő pont is van. Azért van szükség több nyomásmérési pontra a szelep után, mert az áramlás már kis szelep állásszögnél is leválik a pillangószelepről, így a leválási buborék miatt lecsökken az áramlás „egészséges” keresztmetszete. Szükség van tehát egy relaxációs csőszakaszra, amiben az áramlás újra a teljes keresztmetszetet kitölti. A nyomásmérési furatokon ezt a jelenséget mérhetjük, a nyomás egy szakaszon az áramlás irányában nőni fog (miután az áramlási keresztmetszet növekedésével csökken a sebessége), majd attól a ponttól, ahonnan a teljes keresztmetszetet újra kitölti az áramlás, a súrlódás következtében kismértékben csökken. A kiértékelés során meg kell keresni azt a pontot a csőhossz mentén, ahol a pillangószelep után maximális a nyomás („C” pont helye). A veszteségtényező számításához a „C” pontbeli nyomás és a pillangószelep előtti nyomás („A” pont) különbsége () szükséges.
Megj.: Mivel a mérésnél
célszerű rögtön a nyomáskülönbséget
mérni, a fenti meggondolást átültetve a nyomások különbségére a következőket
kapjuk: a relaxációs szakaszban a nyomások különbsége csökken, majd egy
minimumot elérve fokozatosan nő. Természetesen, ha olyan a szelep állása, hogy
alig van leválás, a relaxációs szakasz kimarad és a nyomások különbsége
folyamatosan növekedni fog.
Írjuk fel az egyenletet az "A"-tól (a pillangószelep előtti
mérőkeresztmetszet) a "C" pontig (a pillangószelep utáni
mérőkeresztmetszet, ahol a nyomás maximális)
Az egyenletben "v" a csőben lévő átlagsebesség;
"" veszteségtényező
"L" két mérési pont közötti távolság
"D" csővezeték belső átmérője. (Ez a méret eltér a
későbbiekben említett mérőperem előtti csőátmérőtől. Itt az értéke 36.4 mm)
"l" csősúrlódási tényező
"" az
üres csőszakasz csatlakozások veszteségtényezője
"r" levegő sűrűség
A csővezeték súrlódási veszteségére jellemző érték, illetve a
csőcsatlakozások veszteségei () a pillangószelep veszteségei mellett elhanyagolhatóak,
tehát:
Az egyenletekben szereplő veszteségtényezőt
fejezzük ki
A képletekben szereplő nyomásokat a csővezeték oldalán lévő kivezetéseken
mérhetjük mikromanométer vagy digitális manométer segítségével.
A "v" átlagsebességet a beszívóelemmel mért mennyiségekből
számítjuk az aktuális cső keresztmetszettel.
Fontos mérési feladat lesz a pillangószelep előtt és után kialakuló nyomáslefutás hely szerinti ábrázolás is. Így ábrázolni kell a nyomás változását a hossz függvényében, amely tájékoztat a fojtóelem körül kialakuló áramlásról. is, valamint ezekből a diagramokból választhatjuk ki az "A" és a "C" pont helyét.
A beszívóelem
kalibrálása
Miután a térfogatáramot nem szabványos eszközzel – egy beszívóelemmel – mérjük, azt szabványos eszközhöz kell kalibrálni.
A beszívóelem térfogatáramának számító képlete a következő:
ahol
k beáramlási tényező
db beszívó elem
belső átmérője (Itt az értéke 36.4 mm)
r1 áramló
közeg sűrűsége
Dpb a beszívóelemen mért nyomásesés
A beszívóelem beáramlási tényezőjét a kalibrálócső (1. ábra) segítségével
határozhatjuk meg. A kalibrálócső tartalmaz egy szabványos mérőperemet, amin
áramló térfogatáramot szabványban rögzített módszerrel tudunk meghatározni. A
kalibrálás során különböző térfogatáramokon kell megmérni a mérőperem és a
beszívóelem nyomásesését. A mérőperem nyomáseséséből meghatározható a
szállított térfogatáram, amit összevetve a beszívóelem nyomásesésével
meghatározható annak a beáramlási tényezője. A beáramlási tényező
meghatározását legalább három térfogatáramon végezzük el, majd hasonlítsuk
össze a kapott értékeket. A berendezésen beállítható viszonylag kis Re-szám
tartomány miatt Re-szám függőséget nem tapasztalunk, ezért a három esetben
kiszámolt átfolyási szám közel azonos értékű lesz. Az átlagértéküket felhasználva
ezek után már alkalmas a beszívóelem térfogatáram mérésre.
Megjegyzés:
A kalibráció folyamata egy általános esetben csupán
annyiból állna, hogy az összetartozó adatokból (pl. itt a mérőperemen
meghatározott térfogatáram – beszívóelem nyomásesése) un. kalibrálási diagramot
szerkesztünk. Ilyenkor a beszívóelem nyomásesése alapján meghatározni kívánt
térfogatáramot minden egyes esetben a diagramról tudnánk leolvasni. Mivel itt azonban lehetőségünk van a
kalibrációt egy paraméter – beszívóelem beáramlási tényezője – meghatározására
visszavezetni, a kalibrációs diagramot nem szükséges megszerkesztenünk.
A mérőperemen átfolyó térfogatáram számítási képlete:
ahol
C átfolyási tényező
b mérőperem átmérőviszony (itt b=0,6587)
e kompresszibilitási tényező (e=1, mivel a közeg nyomásváltozása csekély)
d mérőperem furatátmérője
(itt d=38.8mm)
Dp a mérőperemen mért nyomásesés
C átfolyási tényező számítási képlete:
ahol ReD a mérőperem
előtti csőátmérővel számolt Reynolds-szám (itt D=58.9mm), illetve a C átfolyási
tényezőben az „A” érték, mely alapján számítható.
Iteráció
Mivel a Reynolds-szám a sebesség függvénye, a sebesség pedig az átfolyási
tényezőé, ami pedig a Reynold-szám függvénye, a feladat megoldásához iterációt kell
alkalmaznunk.
Legyen az átfolyási szám az első iterációs ciklusban C=0,6. Határozzuk meg
a térfogatáram értékét az adott átfolyási szám mellett, számoljuk ki a
sebességet a mérőperem előtt, számoljunk Reynolds-számot, majd határozzuk meg
az átfolyási szám értékét a fenti képlet segítségével.
1. lépés
C’ → qV’ → v’ → ReD’ → C’’
2. lépés
C’’ → qV’’ → v’’ → ReD’’ → C’’’
stb.
Az eredmények gyorsan konvergálnak. Akkor tekinthetjük a kapott C átfolyási
tényező értéket véglegesnek, ha egy iterációs lépésen belül a kezdeti és végső
érték eltérése kisebb, mint 1-2%.
A beszívóelem segítségével tudjuk az aktuális pillangószelep állásnál megmérni a csövön átáramló mennyiséget. Az átlagsebesség meghatározható a térfogatáramból:
qv a szállított térfogatáram
A a
cső belső keresztmetszete
A "", a levegő sűrűsége a mindenkori környezeti jellemzőkből
számítható:
ahol a mindenkori
barometrikus nyomás, és T az aktuális
levegő hőmérséklet K-ben mérve.
A
méréseket legalább háromféle pillangószelep tányérra kell elvégezni. A pillangószelep zárási szögének függvényében,
azt átlagosan 100-onként változtatva
meg kell határozni a pillangószelep veszteségtényezőjét. Ettől eltérhetünk a
szélső helyzetekben, teljesen nyitott állapot közelében a karakterisztika
keveset változik, így lehet durvább a felbontás (pl. 15 fok), zárás környékén
viszont célszerű jobb felbontást alkalmazni (pl. 5 fok).
- A kiértékelés során ábrázolni kell az egyes
pillangószelepek állásszög – veszteségtényező karakterisztikáit egy diagramban!
(x tengelyen: b állásszög, y tengelyen: veszteségtényező). A
nyitott állapot º állásszöghöz tartozzon.
- A hosszmentén mért nyomáskülönbség diagramokat
minden szelep esetén az összes zárási szögnél (x tengely: nyomáskivezetés
helye, y tengely: leolvasott nyomáskülönbség.) kell bemutatni.
Hibaszámítás:
A pillangószelep veszteségtényező kifejezése, és az abszolút hiba
számítása:
A mért mennyiségekkel kifejezve: abszolút
hiba: relatív
hiba:
ahol az Xi mért
mennyiségek és a hozzájuk kapcsolódó mérési hibák:
X1,2=Dh, illetve a ferde- v. görbecsöves manométer leolv. hibája dDh=0.001m
Vagy amennyiben digitális nyomásmérő műszerrel mérünk:
X1,2=Dp, illetve a digitális manométer hibája dDp =2 Pa
A hibaszámítás értékét alkalmazni kell a közölt diagramokban és táblázatokban.
(pl. )
A mérés során nem szabad megfeledkezni
-A
mérőberendezés bekapcsolása előtt, illetve általában a mérőberendezés üzeme
során mindig meg kell győződni a balesetmentes használat feltételeinek
teljesüléséről. A bekapcsolásról, illetve a mérés közben végrehajtott
változtatásokról a berendezés környezetében dolgozókat figyelmeztetni kell.
- Minden mérési
alkalommal a légköri nyomás és teremhőmérséklet feljegyzéséről a mérés előtt és
után!
- A felhasznált
mérőműszerekről leolvasott értékek mértékegységének és a rájuk vonatkozó egyéb
tényezők (Például a ferdecsöves mikromanométer mérőszál ferdítési tényezője.)
feljegyezéséről.
- A felhasznált
mérőműszerek típusának, gyártási számának és a benne lévő mérőfolyadék sűrűségének
feljegyezéséről!
- A mérőműszerről
leolvasott mennyiségek és a további számításoknál felhasznált mennyiségek
mértékegységének egyeztetéséről.
- Az
"U-csöves" nyomásmérő elvén működő mikromanométerek csak megfelelően
kivízszintezve használhatók.
- A nyomásmérő
bekötésénél figyelmesen kell eljárni a csatlakozók "+" illetve
"-" ágának és a méréshatár kiválasztásánál. Általában mindegyik
manométer típusnál, de kiemelten a ferdecsöves manométernél, figyelni kell
arra, hogy a nyomásmérő csatlakozó csonkjaira a gumi csövet óvatosan,
"ráközelítve", a mérőfolyadék szál viselkedését figyelemmel kísérve
kell felhelyezni. Ha bekötőcsövek tömör rögzítése előtt a mérőfolyadék szál
kitérése megközelíti a maximális kitérést, úgy ha lehet méréshatárt kell
változtatni a műszeren, ha ez nem segít, akkor nagyobb nyomások mérésére
alkalmas műszert kell választani a méréshez. Ellenkező esetben a mérőfolyadék
egy része a bekötőcsőbe áramlik meghamisítva, esetleg teljesen lehetetlenné
téve a mérést.
- A mérőperem
felszerelésénél vigyázni kell a légtömör szerelésre, mert az esetlegesen
kialakuló réseken távozó illetve beáramló levegő jelentősen elronthatja a
mérések eredményeit.
- A nyomásközlő
gumi, vagy szilikon csöveket mérés előtt, esetleg közben is célszerű
ellenőrizni, nehogy repedés, szakadás legyen rajtuk, mert lyukas mérőcső esetén
az összes addigi mérési eredmény kárba vész. Az ellenőrzést szemrevételezéssel,
vagy nyomástartási próbával végezhetjük el. Kritikus helyek a műszerekre, ill.
a nyomáskivezetésekre történő csatlakoztatás helyei.
Irodalom
Veszteséges áramlás
[1]
Nyomásmérés manométerrel
[2]
Térfogatáram mérése beszívó mérőperemmel
[3]